#9 ~ Budapest, te csodás... vagy mégsem?

szeptember 04, 2017

Képtalálat a következőre: „budapest”

Mostanság van az évfordulója, hogy 5 éve Budapestre költöztem. Akkor életem egyik legjobb döntését hoztam meg, 20 évesen vágytam valami újra, arra, hogy a magam ura lehessek és kipróbálhassam milyen az élet egy nagyvárosban. Igazából alapjáraton egy olyan ember vagyok, aki a jég hátán is megél, nem gondoltam, hogy probléma lenne abból, ha egy 2000-3000 fős falucskából Budapesten próbálok szerencsét. Azonban, most, hogy 5 éve itt élek, megláttam a nagyváros hátrányát is. 

Amikor szóba került, hogy Budapesten van lehetőségem lakni, nagyon jó ötletnek tartottam, hogy én is itt éljek. Imádom a pörgést, a jövés-menést. Annyira tetszett ez a világ ami itt van, él a város, minden a közelben van. Tetszettek a nevezetességek, hiszen addig is évente párszor Bp-n voltam főleg a Forma 1 idejében. Amíg az ember aztán hosszútávon meg nem tapasztalja a város másik oldalát is. 
25 évvel ezelőtt egy kis falucskába születtem, a rokonaim nagy része itt él vagy más falvakban. Szerettem, hogy mindenki ismer mindenkit, jó volt, hogy bármikor elmentem otthonról anyu nem aggódott kivel vagyok, hiszen mindenki ismerte mindenki gyerekét. Bármikor fogtam magam elmentem biciklizni a környéken vagy sétáltunk együtt a kutyával. Imádtam, amikor a gyümölcsfáról csak levettem a gyümölcsöt vagy a kertből a zöldséget. Amikor ismerősökkel a búcsúban szórakoztunk.  Igaz árnyoldal lehet, hogy mindenki ismer mindenkit, néha visszaüthet. A pletykák megkeseríthetik az ember életét. Az, hogy mindenki a másikat nézi. Ki hol tart? Kinek milyen a ruhája? Ki nézett most furcsán rád? Ki gyűlölködik éppen az utcában? Ki mikor ment haza? Ki vált el? Ki terhes? Ki ment férjhez? Ki kiabált? Igen, a veszekedéseket otthon is eléggé lehet hallani, tapasztalatból mondom, hogy, ha otthon vagyunk biztos, hogy a szomszéd kiabálását hallgatjuk. Hamar híre megy annak, hogy ha meghal valaki, és az idősek egy-egy temetésen kielemeznek mindent. Milyen ruhában vagy, milyen koporsója van az illetőnek, milyen virágok, koszorúk vannak, sírsz e? A lista ezzel még nem teljes. 
Amitől én elkeseredtem, hogy egyszerűen a bejárás eléggé megoldhatatlan és ha az embernek nincs autója, akkor nem tud olyan szabadon mozogni, hiszen annyira buszhoz van kötve. Gyakran a mozizást is ehhez kötöttem, hiszen, ha nem tudnak bejönni értem, akkor nem tudtam semmivel sem hazamenni, ergo, úgy választottam ki az időpontot, hogy elérjem a buszt. Higgyétek el, rossz volt, pláne, hogy 4 évig bejártam a gimnáziumba. A buszjáratok pedig nevetségesen ritkák. Ha 10re mennék dolgozni, el kellene mennem fél8kor és fél9től nézelődnék munkakezdésig. 
Tudom, hogy nem kifogás, mégis jobbnak láttam, ha megpróbálom Budapesten. Szeretem a pörgést a jövés menést, azt, hogy itt mindig van valami, nem kell aggódnom egy mozi vagy egy buli miatt. Nem aggódom azon beérek e a munkahelyemre vagy sem. 

Összességében szeretek itt lakni. Szerencsére sikerült egy olyan környékre költözni, ahol nyugalom van (szó-szó a felső szomszéd elviselhetetlen néha).
Azonban Budapest nem mindig azt arcát mutatja, amitől  véleményem teljesen az ellenkezője lesz. Hiába lakom itt már 5 éve a hajléktalanokat és a többi "érdekes" embert  nem bírom elviselni.. Írtózom, amikor olyanok jönnek oda kéregetni, akik igazándiból el tudnának menni dolgozni. Ez pedig nem szívtelenség, mert amikor tudok, például akit látom, hogy rászoruló és akár egy idős néni, szívesen adok. Sőt.. szoktam is. Viszont akinek cigi kell, hát.. Emlékszem amikor a párom még dohányzott odajött két érdekes csávó kunyerálni. Közöltük velük, hogy nincs és nem adunk, majd ordenáré bunkó módon közölte a haverjával, hogy "Látod milyen bunkó parasztok vannak?"  én pedig utána szóltam, hogy "Néztél már tükörbe?" - Na az ilyenektől egyszerűen felmegy a pumpám.Sokszor amikor vártam a párom munka után féltem az aluljáróban sétálni. szabályosan azt hittem, hogy most fognak leütni, kirabolni vagy nem tudom. Rengetegszer nézek például a hátam mögé. A barátnőm amikor felköltöztem adott nekem egy paprika sprét, szükség lehet rá, ami egyébként nagyon jó ötlet, mert tényleg. Azóta magamnál hordom, gyakran van a kabátzsebemben, de a táskámban mindig ott van. Szó szerint este vagy éjjel remegve megyek végig például a Blaha Lujza tér vagy a Corvin aluljárójában, lehet, hogy paranoiás vagyok, de ott aztán van minden. Az állandó dugók is idegesítőek néha, volt hogy 40 percet álltam a 10 helyett munkába menet. Bár lehet örüljek, hogy nem órákat...

Aztán nekem az még nagyon fura, hogy az emberek annyira türelmetlenek a másikkal - sajna ezt én is kezdem magamon észrevenni, pedig nem szeretnék hasonló mentalitású lenni. - abszolút nem tolerálnak dolgokat, míg otthon egy kis faluban, de még a kisvárosban azért ez másképp van. Még egy dolog, ami picit még mindig nehéz megszoknom, a nagy tömeg. A 4-es 6-os villamossal kifejezetten utálok utazni, sőt, ha tehetem kerülöm. Lehet igazából az én berögződéseim ezek a dolgok, de valahogy nem tudom ezeket megszokni. Nehéz volt egy falu után például az aluljáróban fekvő embereket látni... Lehet talán, ha születésemtől kezdve itt élnék, akkor más lenne, nem tudom. Minden esetre nehéz volt ezeket megszokni. Vannak helyek ahova kifejezetten nem szívesen járok. 

Mivel  nálunk az 5 év alatt elég nagy dilemma, hogy a későbbiekben hol éljük le az életünket, hiszen mindketten vágyunk a falu nyugalmára, meg azért ott más az élet is, viszont itt több a lehetőség, eléggé nehezen döntöttünk. Számomra fontos szempont, hogy milyen lehetőségei lesznek majd a gyermekünknek, örülnék, ha nem kellene bejárnia, vagy nyugodtan be lehetne írni bármilyen sportra, zenére stb. Emiatt a jelen álláspont szerint maradni fogunk a jövőben Budapesten. Jó, hogy fogjuk magunkat este el tudunk menni ide-oda stb. Remélem jó döntést hoztunk, de mindig jó lesz haza menni, a nyugalom szigetére. Imádom a csendet ott, azt, hogy ki tudok ülni és igazi falusi levegőt szívni. Jó érzéssel tölt el, hogy ha épp az utcán vagyok rám köszönnek, érdeklődnek mi van velem/velünk. Úgyhogy, azért igyekszem, hogy ha lesz családunk a gyerekek is megtapasztalnák milyen is ez. Én azért örökké falusi lánynak fogom vallani magam :) 


Ti hol laktok? Szívesen éltek ott?  Szeretnétek a fővárosban lakni? 

Eszter

You Might Also Like

0 megjegyzés

Subscribe