#38 ~ Mit gondolok a gyerekvállalásról?

by - november 04, 2017




Sziasztok!

Ezt a bejegyzésötletet a barátnőm adta számomra még pár hete, de tulajdonképpen az elmúlt időben engem is egyre jobban foglalkoztat a dolog. Vannak ilyen periódusaim, amikor egyre csak ezen kattog az agyam és hiába teszek ellene, néha elfeledkezem olykor-olykor visszatér ez a téma. Mostanság is így van és hát erről fejteném ki a gondolataimat. 

Alapvetően iszonyú gyerekpárti vagyok, nem véletlen, hiszen gyerekekkel foglalkozom és ez a korosztály sokszor annyi töltést ad az embernek és annyira őszinték és szerethetőek. Mióta komolyabban gondolkodom tudtam, hogy két gyereket szeretnék, hiszen nekem nincs testvérem (zárójelben mondom semmi hátrányom nem származott abból, hogy nincs testvérem, egykeként is ugyanolyan volt az élet csak számomra az unokatesók voltak annyira közeliek, mint egy testvér), nos mindig is tudtam, hogy nekem két gyerkőc kell, akik iszonyú jó fejek, lazák és jó testvérek is lesznek. Természetesen ez a gondolatmenet most is megvan, álmodozom milyen klassz lesz velük az élet, de aztán mindig visszaránt valami a földre. 
Az utóbbi időben sincs ez másképp. Nem is tudom mióta gondolok arra, milyen jó lenne egy kisgyerek. Talán fél-1 éve biztos, lehet azért is mert szinte minden ismerősöm kisbabát vár, baráti és családi körben is egyre több a gyerek és mert biztos titkon, legbelül én is nagyon vágyom rá. Be kell valljam, hogy nagyon is. Szeretném látni, hogy milyen külső és belső jellemvonásokat örököl. Milyen lesz a haja színe? Milyen lesz a kis arca? Kire fog hasonlítani? Milyen jó lenne a kezemben tartani a férjemmel közös kis gyerekünket.  Hogyan fogjuk őt együtt nevelni? 

Aztán most következzen az, ami visszaránt. Azt gondolom, eleget láttam már ahhoz, hogy lássam előnyét és hátrányát a gyerekvállalásnak. Néha igazságtalannak tartom az életet, hogy aki egész életében vágyik rá annak nem adatik meg, aki pedig rendesen ellátni sem tudja és a körülmények sem adottak (legyen bármiféle körülmény) neki pedig több is lesz. Láttam már, ahogy a körülmények vagy a szülők miatt, a gyerekek élete inkább csak egy romhalmaz, mint sem boldog gyerekkor. Továbbá, ahova fajul ez a világ! Egyik kolleganőm mondta, hogy ebbe a világba be sem vállalna már egy gyereket sem, hiszen a már közel felnőtt fiát is hosszas gondolkodás és rábeszélés után vállalta. Ma azonban másképp döntene.  
Mindez egy tapasztalat, bár engem még a világ elfajulása sem érdekelne, mert tudom és akarom, hogy nekünk legyenek gyerekeink. Azt hiszem ez már nem tántoríthat el attól, amit szeretnék, amit megálmodtam. Az viszont igen, hogy az előre jutás egyre nehézkesebb. A lakásárak az egekben, minden iszonyú drága. Márpedig ha nem igazán van " hátszél" akkor mindent magunknak kell megteremteni ahhoz, hogy valahogy előbbre jussunk, én pedig pár éve, sőt régebb óta eldöntöttem addig nem vállalok gyereket, amíg saját házunk nem lesz. Ehhez tartom is magam, viszont egyre inkább jönnek az gondolatok mit csináljunk, hol éljünk, hol több a lehetőségünk. Választhatnám a falut, ahol 20 évig éltem vagy maradhatunk itt, amit én szeretnék is, ahhoz, hogy a gyerekünk ne szenvedjen hiányt semmiben, járhasson sportolni stb. Kérdezhetitek joggal, hogy miért gondolkodom ezen, hiszen nincs is gyerekem? Most visszatérnék oda, ahol azt írtam, hogy iszonyú gyerekpárti vagyok, és előre gondolkodó. Ez pedig, amilyen gyorsan telnek az évek hamarosan eljön. Kapkodom csak a fejem, hogy megint eltelt egy év, megint, megint és megint. 

A másik, hogy azt érzem, hogy még mindig kell egy kis tér, élet. Az, hogy eljárjak itthonról, szórakozás ilyesmi. Ez pedig annyit nyom a latban, hogy mikor erre a gondolatra terelődnék, rájövök, hogy én még szívesen jövök-megyek. 
És van még egy dolog, a fájdalom. Nem igazán bírom a fájdalmat, a tűt végképp, az pedig elengedhetetlen, ha az ember lánya babát vár. 

Nos, érvek, ellenérvek felsorakoztatva, pláne, hogy aki férjnél van ismerheti azt a jelenséget, amikor azt mondják : De jó, férjnél vagy és mikor jön a gyerek? - nem mintha mások véleménye alapján élném az életemet, ezért is rágom át a dolgot ezerszer. Azonban még mindig úgy érzem, hogy amíg nem tudom megadni a gyereknek amit elterveztem és szeretnék, addig nem merem bevállalni. Lehet változik a véleményem, biztos is, de amíg nem érzem azt a biztonságot, addig nem merem. 

Bízom benne, hogy pár éven belül a karomban tarthatom majd a saját kisbabánkat is, akit a legnagyobb szeretettel fogok felnevelni és megadni neki mindent ami csak tőlünk telik. 


Köszönöm, hogy elolvastátok, szép hétvégét 
Puszi 

Eszter 


You May Also Like

4 megjegyzés

  1. Szia!! Nagyon tetszett ez a bejegyzés, és nagyon megérintett. Én is hasonló gondolatokkal küzdök mostanában, és teljesen egyetértek veled. 😙 Andrea.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh Andi :) hamar összejön Nektek, én bízom benne :*

      Törlés
  2. Egy gyerek teljesen felborít mindent. Szerintem természetes, ha nehezen jön az elhatározás. És sajnos ma már tényleg a pénz irányít szinte mindent. Ha megvan a tökéletes anyagi háttér, akkor jöhet egy vagy több is. :D Azt hiszem az egy jó anya ismérve, hogy olyan helyre akarja szülni a kis kincsét, ahol boldogan nőhet fel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm hogy megosztottad velem a véleményedet. :) Igen, a biztos háttér mellett ez is még az ellenérvem, hogy boldog legyen. Csak képtelen vagyok még arra is ,hogy eldöntsem mire vágyom. Úgyhogy szerintem ez még várat picit magára. :)

      Törlés

instagram