because i'm a dreamer

Újra itt vagyok és el fogom mesélni nektek, hogyan is alakulnak a napjaim vidéken. Addig is írnék néhány gondolatot arról, milyen ismét gazdinak lenni, hiszen a hazaköltözéssel egy időben kiskutyánk is lett. 

Június 8-án nagyon boldog voltam, egyrészt a költözés miatt, másrészt izgatott, hogy végre megyünk azért a farkasölő kiskutyáért amit azelőtt egy héttel kinéztem magunknak. Tulajdonképpen sosem volt még ilyen kutyánk, de tudtam, a nagy kert és a terület biztos alkalmas lesz ekkora kutyának. Hazafele tartva az m1-es autópályán érdeklődtem, hogy akkor délután mennénk, majd közölték velem, hogy nem alkalmas már, lemondják. Rettentően elkeseredtem. Rögtön írtam a barátnőmnek, aki pár percen belül küldött egy elérhetőséget, ahol vizsla kölyköket árulnak. A mázli az egészben az, hogy abban  a faluban, ahol nagynénémék laknak. Felhívtam, szerencsére alkalmas volt nekik az időpont, ezért a hazaérkezés után autóba pattantunk a barátnőmmel és mentünk is a kutyáért. 

Előzmények:  Általában, de gyerekkorom óta volt kutyánk. Amikor Budapestre költöztem nagyon hiányozott egy háziállat társasága, amit persze érthető okok miatt nem vállaltunk be. 12 éves koromban kaptam Artúrt, a német juhászkutyát, akiben egy igazi társra, barátra leltem és egészen 24 éves koromig családunk tagja volt. Akkor már a fővárosban éltem, nehéz volt az elvesztése, talán két napig sirattam, de azt hiszem mindenki átélt már egy szeretett állat elvesztését. Nem volt könnyű. Ezután ismét egy német juhászunk lett, akit sajnos két éves korában betegség miatt el kellett altatni. Nos,  ahogy olvashatjátok sosem voltam szinte kutya nélkül. 

Előző bekezdést folytatva az új élet számomra az új kutyust is jelentette, így amikor megérkeztünk 8 kicsi vizsla ugrott a lábunknak. Mondhatom képtelen voltam dönteni, mindegyik annyira aranyos volt, kíváncsi és picike. Azt tudtam fiút szeretnék, majd végül járkált az udvarban a nyolc között egy kiskutya aki a többiektől egy picit nagyobb volt. Őt választottam. A hazaút jól alakult, nézelődött, próbálkozott kibújni a dobozból, de amikor megérkeztünk aggódva és ijedten fedezte fel az új otthonát. A gazdija kiokosított pár dologban, de persze szinte aktív kutyatartóként és nagy kutyásként sok mindent tudtam már. Ehhez kapcsolódóan, volt már egy vizslám. Bordinak hívták (Bordás, mert kilátszik e fajta kutyáknak a bordájuk), de sajnos 1 éves kora előtt elpusztult. Végtelen nyugodt, szerethető kis állat volt.

Nos a kis 8 hetes vizslánk épp az udvart fedezte fel vagy épp mellettünk szunyókált, mi pedig a lépcsőn ülve azon törtük a fejünket mi legyen a neve. Bosszantott, mert minél előbb akartam valahogy hívni, de semmi nem tetszett. Mindenki dobott be pár nevet de valahogy mindig egymást szavaztuk le. Félix, Cézár, Mazsola, Zeusz stb stb. Végül az interneten olvasgattuk milyen neveket is szoktak adni a vizsláknak... Talán több óra is eltelt, mire a barátnőm bedobta a Prézli nevet. Persze először csak nevettünk rajta, mintha  japán lenne, PrézLee, de végül valahogy megtetszett, mert erre a zsemle színű kutyára illik valahogy a név. Így lett a kis kutyánk Prézli. 

Ügyes akartam lenni, de mivel nem voltam biztos abban, hogy teljes 100% biztonságos a kerítés, Prézlike az éjjelt velünk töltötte a lakásban. Mondhatom nagyon vicces volt és nem is nagyon aludtunk. A napok aztán egyre jobbak lettek, a kutyus is elfogadta az új helyét, s mivel én voltam többet itthon hozzám ragaszkodik a leginkább. Sokat aludt és az étvágyával sem volt probléma. Eközben rengeteget kezdtem el olvasni a vizslákról, a fajtáról, illetve felfedeztem egy nagyon jó trénert, aki insta-facebook illetve youtube csatornáin ad tanácsot, emellett lehetőség van elmenni hozzá órákra. Én egyenlőre itthon oktatom a kutyát, jelenleg nagyon ügyesen ül, visszahozza a labdát. 1 hónapja él velünk, de nagyon örülök ennek a kiskutyának, tényleg jó döntés volt így beleugrani és végül nem készülve rá, őt elhozni. 

Prézlike egyébként nagyon szeret bennünket és mi is őt, néha persze összeveszünk és a kezdeti benn alvás végül megoldódott, mert most már simán elalszik kinn is. Kedvesen és barátságosan közeledik a látogatókhoz, játszani és a hasát vakartatni imádja. Szereti a labdákat, a hangosabb, zörgősebb dolgokat, így műanyag üveggel is szívesen eljátszik. Betakargatva alszik az ajtó előtt és szívesen szaladgál, fedezi fel az udvart.


Igyekszem úgy nevelni, hogy Prézli egy olyan kutya legyen, aki, ha nem is minta állat, de megbízható, emberszerető legyen. Úgy látom hajlik mindezekre, ragaszkodó és szerintem jól is érzi magát nálunk.

A későbbiekben szeretnék majd tippeket adni, miként is lehet tanítani, hogyan próbálom és próbáltam neki megtanítani a legfőbb és legfontosabb vezényszavakat. Ezekből mi, hogy sikerül.


Köszönöm, hogy velem tartottatok, mindenképpen szeretnék írni még Prézlikéről.

Szép napot 

Sziasztok!

Nagyon régen írtam már, de mindennek megvan az oka. Rengeteg minden történt velem/velünk az elmúlt időszakban. 

Kezdem az elején. 

Idén eldöntöttük, hogy ha törik, ha szakad veszünk egy saját házat .... vidéken. Igen, akármennyire is nézzük, érdeklődtünk, jártunk utána a dolgoknak, be kellett látnunk, hogy a fővárosban sosem lesz saját lakásunk. Annyira drágák, magasak az ingatlanárak, hogy valószínűleg szóba sem álltak volna velünk, továbbá hiába cuki és imádnivaló a főbérlőnk mégiscsak kidobott pénz, minden ami havonta elmegy. Emiatt összeírtuk a lehetséges falukat, a szülőfalum és környékét, ami szóba jöhet.  Mindez Győr és Csorna környékét jelenti, ebből rögtön januárban két ház szóba is jött, de az egyik nem érte volna meg nekünk, a másik pedig végül nem lett eladó, illetve csak megnézés szintjén voltunk. Ezen a napon januárban folyt el a benzinünk a ház elől, emiatt egy időre felfüggesztettük a keresést és végül február végén találtunk a falumban egy házat. Mondhatom egyből rákaptunk, a férjem mondta, hogy ne sokat gondolkozzunk rajta, akarjuk, foglaljuk le. 

Meg is történt. Ezután következett a végtelennek tűnő hajsza, amit senkinek sem kívánok. 

Előzetesen mi már beszéltünk bankkal, persze tudtuk mi vár ránk, mégis idegőrlő három hónap van mögöttünk. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire ki fogok készülni a hetek alatt, de a banki utána járás, a haza futkosás, közben munka és iskola teljesen kivette minden energiám. Nem csak az enyém a férjemét is. 

Nem nagyon akarok belemenni a dolog másik részébe, ugyanis ezzel nem állt meg a dolog, hogy a bankra vártunk, más is belerondított az idillbe, ami miatt körülbelül nem jó szájízzel vártuk a hazaköltözést. Sosem bántottunk senkit, mindig igyekeztünk rendesen tenni a dolgunkat, de ami sok... az sok. Persze gondolom ehhez kell az, hogy ha az ember megérzi a pénz szagát, akkor már semmi sem számít. Úgyhogy alig vártuk az adásvételi aláírását. 

A másik része, hogy találtunk egy igen jó fej ügyvédet, aki tényleg rengeteget segített és örülök, hogy kvázi ismerős volt, megnyugtató, ha az embert hivatalosan is támogatják. 

Elérkezett május 8-a. Reggel én dolgozni mentem, majd végül délben autópályán 1 óra alatt Csornán voltunk, ahol aláírtuk az adásvételit. Meg kell mondjam előtte nap már sírva kértem az időt, hogy teljen és legyünk túl ezen az egészen, mert még több időt már nem nagyon bírtam volna ki. Rengeteget sírtunk, aggódtunk, végül aláírtuk, nagy örömmel mentünk haza. 

Otthon persze egész este sírtam. Alig bírtam megállni, ami szerintem betudható a január óta gyülemlett feszültségnek. 

Ezután jött a java. A költözés. 

Na ez sem egy egyszerű történet, mert mi már április körül, minden alkalommal, ahogy jöttünk, hoztunk néhány dobozt. Ezért a végére nem maradt annyi cucc. A szobám otthon mint valami csatatér, illetve végül amikor kiürült a budapesti lakás az nem volt jó érzés. 

Az utolsó napokban még dolgoztam, Misi itthon várta, hogy bekössék az internetet és hozták a tévét, emiatt kb távkapcsolatban voltunk néhány napot. Időközben elvitték a bútorainkat, hűtőinket, mert mi a lakásba új bútorokat szeretnénk, de addig úgyis felújítunk, ne legyek útban.

Nos, csütörtökön volt az utolsó napom a munkahelyemen. Megható volt, magam sem hittem, hogy ennyire meg fog viselni, másrészt még nem esett le mi is történt most velünk. 

A kolleganőim elbúcsúztattak, akárcsak a szülők. Első munkahelyem volt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt és könnyeket fogok hullatni akár a munkahelyemért, akár a kollegáimért. Érzékeny ember vagyok, tőlem ez nem is újdonság. 

6, 5 évet éltem Budapesten. 

Minden előnyével és hátrányával imádtam a várost, ami aztán a részemmé vált, hogy jöhettem, mehettem, új helyeket fedeztem fel, új embereket ismertem meg, elértem valamit. Szerettem, hogy pezsgett,  mindig volt program, valahogy teljesen tudtam azonosulni az ottani élettel.

Persze a faluval is.. Azért mégis más. 

Dönteni és mérlegelni kellett. Sokan talán döbbenten olvassák, hogy lehet, hogy valaki visszamegy faluba, de sajnos mindennek ára van. Ennek is. Nekünk egy álmunk volt, a saját ház, ezt pedig így tudtuk megvalósítani. Megpróbálunk újrakezdeni, remélem menni fog.

Sok tervünk van, ebbe a felújítás is beletartozik, illetve több ötlet a jövőt illetően. Nem hinném, hogy el fogok veszni vagy nem leszek hasonló talpraesett, szimplán csak falun vagyunk :) 

Későbbiekben beszámolok mindenről ami történik és amit csinálunk. 

Addig is köszöntsétek Prézlit, az új családtagot :) 

Puszi 

Sziasztok!

Régen volt már ilyen poszt, ezért is gondoltam, hogy írok nektek néhány olyan sorozatot, amit mostanában nézek.

Sorozatfüggő lévén sosem állok le, keresem az újakat vagy épp folytatom az elkezdetteket.
A jelenleg bemutatott sorozatokat folyamatosan nézem, minden részt követek, ezért igyekszem Nektek bemutatni most őket, továbbá szeretnék még egy ugyanilyen posztot, további sorozatokkal. 

Dynasty

Imádom a sorozat koncepcióját. Régebben már írtam róla, de azt hiszem ismét megér pár mondatot. A híres Carrington vállalat vezetője és gyerekei gyönyörű házban élnek, a gazdagok életét élik Atlantában. Blake épp egy új barátnőt mutat be a gyerekeinek, akik nem rajonganak érte. Cristal, teljesen felborítja a család életét, miközben egyre csak keverednek a szálak. Fallon a cég irányítására pályázik, testvére Steven pedig megismerkedik Sammel, akivel végül össze is házasodnak. Fallon miután nem tud apjával közös nevezőre jutni, a család egyik ellenségével, Jeff Colbyval dolgozik össze.
Miután egy esküvőre is sor kerül, Fallon kijátszva egy elrendezett  házasságot köt előtte Liammel.
A sorozatban feltűnik Fallon és Steven anyja, Alexis is. A részek alatt többen veszélybe kerülnek és az első évad végén szörnyű haláleset sújtja a Carringtonokat.
A második évad is lassan a végéhez közeledik. Érdemes tehát elkezdeni, mert izgalmas részek mellett, rengeteg humorra, ármánykodásra is lehet számítani.

Nekem jelenleg az egyik kedvenc sorozatom, bár a második évadot tekintve kicsit kezd elegem lenni, bár gondolom mindig kell valami ármány a részekbe. Jelenleg egy új testvér kavarja meg a szálakat, ami most számomra nem nagyon tetszik. De persze fenn kell tartani az érdeklődést. 

Shadowhunters

Nem hittem volna, hogy egyszer elkezdem nézni, de nem bántam meg, mert persze Jace Wayland azonnal szerelem lett. 

Az árnyékvadászok Cassandra Clare regénye alapján készült, amelyben Clary Fairchild megtudja, hogy édesanyja nagyon fontos titkot rejtegetett előle. Élete fenekestül felfordul amikor meglátja a vadászokat, illetve édesanyját elrabolják. Az intézetben megismerkedik Alec és Izzy Lightwooddal, Magnus Bane boszorkánymesterrel, de egyre többet megtud az Alvilágról, Lukeról és a többi természetfeletti lényről. A titokra hamar fény derül, mert az édesanyját nem más, mint Valentine rabolta el, aki mellesleg,  Clary apja. A részek alatt egyre többet megtud magáról a lány, miközben Jace-el is közelebb kerülnek egymáshoz.
A harmadik évad, ami egyben a sorozat végét is jelentette egy hete ért véget. Sajnálom, mert nagyon jó részeket sikerült összehozniuk, bár valószínű, hogy többet nem tudtak volna kihozni a sorozatból. 

Charmed 2018 

A Bűbájos boszorkák legújabb generációjának sorozata tavalyi évben indult hódító útjára. Nos a nevek most nem P-vel kezdődnek és nem San Fransiscoban élnek, de eddig a sorozat nem is igazán kötött le.
Maggie, Mel testvérek, az örökségükről mit sem tudnak, de amikor édesanyjuk meghal minden megváltozik. Felbukkan egy testvér, Macy, akivel ugyan sosem találkoztak, de a lány tudta, hogy édesanyja hol lakik. Ő az elsőszülött gyermek, az erejüket pedig a nagyon hamar megkapják. Macy-t nehezen fogadják el,  de a rájuk törő démonok miatt rá kell jönniük, hogy  együtt erősebbek és ez közelebb hozza a testvéreket egymáshoz. Segítségükre lesz Harry a fényőrző.
Azért az eredeti Bűbájos boszorkák sorozathoz képest egyértelműen gyengébbnek érzem, mivel számomra az volt az etalon is, annál jobbat csinálni a szememben elég nehéz. Rengeteg hasonlóságot vélek felfedezni és bár nem rossz, hogy csináltak egy új generációs sorozatot, mégsem érzem erősnek a sorozatot ahhoz, hogy akár 7- 8 évad készüljön belőle. Ha épp nincs mit néznem, akkor mindig megnézem az új részeket, de nem lesz a kedvencem. Ettől függetlenül, ha van kedvetek nézzétek meg, mert egy kis Harry Potteres varázslást is láthattok benne, ami a teleportálást illeti :) 

Pretty Little Liars: The  Perfectionist

A nemrég befejetett PLL testvérsorozatát álmodta meg Marlene King, amely a  Perfectionist nevet kapta. Az előzőből néhány szereplő is helyet kapott, így viszont láthatjuk Alison DiLaurentist és Mona-t.
Alison egy egyetemen kap állást, ahol rögtön bonyolódni kezdenek a szálak. A Hotchkiss család szörnyű titkot rejteget, miközben Nolan a hozzá közel állókat fenyegeti. A három egyetemistát összehozza Nolan hirtelen halála, de a gyilkos kiléte egyenlőre rejtély. Alison siet Caitlin, Ava és Dylan segítségére, miközben az iskola detektívje is a nyomukban van. Nolan barátai elhatározzák, hogy ki volt a gyilkos, mialatt próbálják titkaikat biztonságban tudni.
Egyenlőre még nem kaptam el a fonalat, persze nehéz is úgy, hogy előtte volt egy kedvenc. Alison és Mona karaktere viszont jót tesz ennek és szerintem a három egyetemista is egész jól alakít. Ava  szerintem egyértelműen jó választás volt. A részek alatt néhány dolgot megtudhatunk az előző sorozatból, így Emilyről és Hannaról is beszélnek a szereplők.

Ti milyen sorozatokat néztek jelenleg? :)

Sziasztok!

Mindenkinek szép tavaszi napokat kívánok, nagyon örülök, hogy végre itt a tavasz és egyre melegebb az idő :) 

Most egy olyan posztot hoztam Nektek, ami azért, ha mindenki magába néz, eszébe juthatnak azok a dolgok, amik rá jellemzően szokásává, rigolyáivá váltak. Ezek évről -évre alakulnak ki, tulajdonképpen lehet tenni ellene, de őszintén ki akar? :) 

1. Első a szellőztetés

Őszintén szólva, nem tudom mikor alakult ki nálam, talán otthonról hoztam ezt a mániám, de ahogy kipattan a szemem azonnal kitárom az ablakot, hogy szellőztessek. A reggel első teendője ez, még ha mínusz 800 fok is van. 5-10 perc ilyenkor is kötelező. Ha a munkából hazaértem, szintén ez az első teendőm. 

2. Figyelek arra, hogy jobb lábbal keljek

Ez mondjuk jelenleg nem nehéz, mert jobb oldalon fekszem :) 

3. Gondolkodás

Mint tudjátok, amatőr regényíró vagyok, ezért folyton agyalok, ötletelek. Nincs ez másképp lefekvéskor sem. Ha nem tudok elaludni, akkor mindig gondolkodom a következő fejezeten, álmodozom. Így hamarabb el  is alszom. 

4. Takarítás

Egyébként is szoktam, ha viszont valaki jön hozzánk, akkor mindennek csillogni, ragyogni kell és úgy kell állnia a dolgoknak, hogy azzal meg legyek elégedve. 

5.  Érintés, alvási szokás

Ha azt vesszük, elaludni csak egy adott pozícióban tudok. Hason, kezem a fejem alá téve. Ehhez hozzákapcsolódik, hogy fontos, hogy a férjem lábához hozzáérjen az enyém. Ez minden napos (estés) dolog, ilyen alapon  hamar el tudok aludni. Ha valamiért mégsem, akkor a  lábfejemmel simogatom a lepedőt. Nagyon jól elaltat :D 

6. Babonák

Kiömlik a só, elmegy előttem egy fekete macska, stb.  

Gondolnátok, hogy ilyenkor mindig megjegyzem a szerencsétlenségeket? Ha látom a fekete macskát, hogy szándéka van átkelni előttem az úton, inkább becsukom a szemem ( visszafordulni azért már nem fogok). Ebből kiindulva az álmomban megjelent szimbólumoknak is jelentőséget adok. 

7. Telefon 

Utálom is magam érte, de számomra a telefon egyenlő az élettel. Szeretek mindent tudni, írni, fotózni, megosztani, hastegelni, ebből indul ki a 8. pont is.

8. Beszéd 

Most így 30 felé közeledve bevallhatom, hogy rengeteget bírok beszélni. Kevesen tudnak engem lebeszélni, ha pedig valakivel nekiállok telefonálni, az minimum 1 óra. Erről a kedves nagynéném sokat tudna mondani, akivel majdnem hetente felhívjuk egymást és lyukat beszélünk egymás hasába. Kell is :) 

9. Illatos ruhák 

Mániám, hogy olyan öblítőt válasszak, amitől finom illatúak lesznek a ruháim. Szeretem kivenni úgy a szekrényből, akár az ágyneműt vagy egy pólót, hogy illatozik és amibe később jó belefeküdni. Jelenleg a Lenor levendulás öblítője a kedvencem. Isteni az illata. 

10 . A férjem válaszol 

Érdeklődtem, hogy szerinte milyen mániám, rigolyám van. Ő erre csak azt válaszolta, hogy az irányítás. Mindent én akarok irányítani, kézben tartani, továbbá mindennek a helyén kell lennie.  Azt hiszem el kell ismernem, ebben igaza van. Én általában mindent megtalálok a lakásban. 

Lenne mit sorolnom, de azt lehet egy következő posztban majd megosztom veletek :) 

Nektek milyen szokásaitok vannak vagy esetleg már-már idegesítő mániáitok? 

Nyugodtan osszátok meg velem :) 

Szép hetet!

E.

Sziasztok!

Eltelt egy kis idő, amióta nem jelentkeztem, de mindig akadt valami és nem sikerült posztolnom. Pedig szeretnék.

Remélem Ti jól vagytok, velem elég sok minden történt az elmúlt hetekben. Most megpróbálom ezeket egy posztban összefoglalni.

Januárban végre lement a vizsgaidőszak, amit sikeresen teljesítettem. Nem mondom, hogy egyszerű volt munka mellet, mert azért volt ezen kívül más teendőm is, de mivel az ember maximalista lévén igyekszik mindenhol helyt állni, tanultam és sikerült. Elkezdődött a második félév, ami idáig még egészen bírható, meglátjuk, hogy lesz a későbbiekben. 

Február 16-án volt a szülinapom, amikor egész nap benn voltam a suliban, ennek nem igazán örültem, de előtte hétvégén tartottunk egy kis csajos estét, ami egész jól sikerült. A szülinapi hagyományom megszakítva idén gyümölcstortám volt a csoki helyett. Stílusosan a 27. évemnél változtattam egy kicsit. Telefont és egy szemüveget kaptam, sajnos utóbbi muszáj volt, mert abszolút nem láttam a táblát. Úgyhogy most hosszú ideig szerencsére nem kell erről gondoskodnom. A vizsgálat 20 percet vett igénybe, az bizonyos, hogy romlott a szemem, de muszáj vagyok hordani, hogy távolra lássak. 

Ami viszont most foglalkoztat bennünket, a költözés. Nagy valószínűséggel nyáron már a saját házunkban leszünk falun. Leginkább ez van most a terveink között, úgyhogy a hónapokban nagy fába vágjuk a fejszénket és költözni fogunk. Izgalmas lesz, bízom benne, hogy minden rendben alakul.
Az utóbbi időben egy kicsit nosztalgiáztam, elkezdtem újra nézni a Vámpírnaplókat. Azért nem véletlen, hogy én ezt kedveltem. Damon és Stefan a mai napig kedvenceim.
Elkezdtem egy új regényt, amelyet IDE KATTINTVA olvashattok, ha van kedvetek. Akartam egy jó hangvételű könnyed, mégis kicsit titokzatos történetet írni.
Kedvenceim is lettek az utóbbi hónapban, Ariana Grande és a Little Mix dalát rongyosra hallgattam.
Hamarosan újra jelentkezem és igyekszem minél több posztot hozni!

Sziasztok!

Már jó ideje tagja vagyok a Blogger közösségnek, ahol nagyon klassz emberek gyűltek össze, hogy megosszák egymással bejegyzéseiket, beszélgessenek, segítsenek vagy épp együtt gondolkodjanak. 

Szuper dolgokkal dobjuk fel a csoportot, ezzel egymást is, most  pedig Ninaa ötletéből adódóan elkészítem én is a TAG-et, ha pedig van kedvetek Ti is tegyetek így :) 

Mivel választani kellett egy számot, az én kedvencem a 7-es, szintén, mint az ötlet megalkotójáé, illetve a 16, emiatt előbbi mellett döntöttem. 

Nos... már semmi sem olyan, mint régen: a francia drazsé íze a számban, az emberek, a napok, a világ. Valami megváltozott..valami nagyon megváltozott. 

Néha azon mélázok, hogy hova tűnik a múlt, a régi szép idők, amikor még minden olyan nyugodt, jó és maximum apróbb problémákat kellett megoldani. Akkor még az volt a legnagyobb problémám, hogy a matek doga jó legyen vagy, hogy remekül szerepeljek az énekkarral. Nem az, hogy elfogadjam a lehetetlent, elviseljem, azt ami nincs, ami már sosem jön vissza. Igen! A változás szívás, a múlt szívás. 

Nem akarok, de mégis úgy érzem némileg a múltban ragadtam. Örökösen kapaszkodok abba, ami már csak az emlékeimben él és már sosem tudom visszahozni. Próbálok visszaidézni jeleneteket, beszélgetéseket és bár tudom, hogy ezt nem veheti el tőlem, mégis fáj, hogy ezt nem fogom újraélni. Biztosan többen most felmordulnak, hogy hiszen a jövő is tartogat jobbnál-jobb dolgokat, eseményeket, lehetőségeket, de mindaz eltörpül azok mellett, amiket ezidáig végig csináltam. Szerintem a legtöbb eseményt kimaxoltam, maradt az, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék, becsületesen. 

A mai nap az jutott eszembe, hogy mama milyen boldogan újságolná az ismerősöknek és a testvérének, hogy főiskolára járok, vizsgázom. Mennyire büszke lenne, ha elmesélném neki egy-egy vizsga után, hogy sikerült és biztosan azt mondaná: Ügyes vagy kisleányom! - a hangja pedig úgy cseng a fülemben, mintha itt ülne mellettem. Hiányzik ez az érzés, hiányzik ez a szó: kisleányom. Az is hiányzik, hogy azt mondja Zsófi (pedig nem így hívnak, de tőle bármilyen név jól esett.) Közel egy évvel ezelőtt lóhalálában futottam minden hétvégén a kórházba, hogy láthassam és bár, tudtam, a rémálmom közeledik, mégis minden erőmmel kapaszkodtam abba, hogy ne menjen el. Örökre. 

Ez pedig ma, mint egy borzasztó érzés hasított belém, amikor rájöttem, mennyire gyorsan telnek a napok és honnan - hová jutottam. Mit éltem meg, miből, hogyan próbálok kikecmeregni, illetve, mennyit bír el ez a test, ez a lélek. Azt hiszem elég sokat. Nem tudom mi van bennem, mi az, ami még mindig "fenntart", de még itt vagyok. 

Ma megünnepeltem, hogy meglettek a vizsgáim, vettem magamnak egy gyerekkori kedvencemet: francia drazsét. De már ez sem olyan ízű, mint anno. Más. Változott.. Talán én változtam? 

Meglehet. Talán biztos. Meg kellett változnom, hogy együtt tudjak élni azokkal a dolgokkal, amik értek engem ezidáig, legfőképp a múlt évben. Itt derül ki, hogy mennyit bír egy ember.

Azt hiszem változott a gondolkodásom, az életem, a felfogásom. 

Megbecsülök jobban mindent. Rá kellett jönnöm, hogy igazából nem is tudtam mim van, míg aztán el nem veszítettem. Minden egyes pillanatot meg kell becsülni. Hogy miért is? Mert még lélegzünk, láthatjuk, ahogy felkel a Nap, majd lenyugszik, hogy vannak dolgok, amiket élvezhetünk, megélhetünk. 

Azonban arra rájöttem, minden nap egyre jobban, hogy úgy akarok élni és úgy fogok élni, hogy Ő - a mamám, az egyik legfőbb bizalmasom, büszke legyen arra, aki lettem, aki leszek -- a jövőben. Büszke legyen rám a legjobb barátnőm, hiszen ők már csak tudják, milyen az igazi Eszti, aki ezen történések hatására megváltozott, de jobb ember akar lenni. 

Miért írom le ezeket?! Azért, mert becsüljétek meg akik ott vannak mellettetek, ha néha rosszra is fordulnak a dolgok, ha konfliktusok adódnak, de mindig vannak mellettetek olyanok, akikre számíthattok. A világ változik, mi is vele változunk, de amilyen elvekhez ragaszkodunk, azt senki sem veheti el tőlünk.  Kitartás kell és erő! 

Fel kell állni onnan, ahonnan talán azt hiszed sosem lehet, de meg kell próbálni. 

Bízom abban, hogy két angyal követi az utamat és tudom az, mikor mit mondanának nekem. Nem mindenki büszkélkedhet két angyallal. 

"A szeretet illatát nehéz leírni, de ha felidézed azokat az alkalmakat, amikor valaki megölelt és biztonságban érezted magad, éppúgy emlékezni fogsz rá, mint én."

Catherynne M. Valente

"Olykor azok az emberek, akik hosszú időt töltöttek együtt, egyszer csak azt képzelik, hogy egykor jobban mentek a dolgok, pedig nem. Az emlékek, még a rossz emlékek is megszépülnek, puhává érnek idővel, mint a barack a fán."

Sarah Addison Allen