Prézli immár két éves, róla sokat olvashattatok a blogomon. Nagyon kutyás voltam mindig, így amikor új házba költöztünk nem volt kérdés, hogy nekem bizony kutya kell. Prézli a magyar vizsla velünk egy napon költözött be a házba. Együtt szokta meg velünk az új helyet, nőtt, tanult, szokta a mi életünket, mi pedig az ő kis dolgait.
Annyira jól megtanulta a rendszert, hogy Prézlire tulajdonképpen semmi gondunk nincs. Hozzászokott a mi életvitelünkhöz, boldog, kiegyensúlyozott kutya lett. Azonban mi mindig vágytunk arra, hogy legyen még egy társa, s bár sokáig nem tudtuk volna megoldani, hogy egy kicsit befogadjunk, most mégis véletlenek sorozata után érkezett hozzánk Palika.
Kezdődött azzal, hogy egyik ismerősömmel beszélgettem, hogy márpedig nekem kell még egy kutya. Telt az idő, amikor is aztán megosztott velem egy facebook posztot, amelyet egy falubeli rakott fel, hogy születtek vizsláik. Aznap este tíz órakor írtam is, hogy márpedig nekünk kell egy kisfiú, mennyi idős, minden fontos infót megkérdeztem. Reggel felkeltünk és ahogy egymásra néztünk a férjemmel, feltettük a költői kérdést, hogy kell nekünk még egy kutya? Aztán csak-csak kitartottunk az álláspontunk mellett.
A kutyust kb négy hetes korában választottuk ki. Amikor odaértünk, meglepett bennünket, az összes kicsi, szinte lépni sem lehetett tőlük, mind-mind gyönyörű volt és aktív. Volt köztük egy, aki mindkettőnk lábához leült és csendesen pihent. Később pedig a férjem karjában is cuki, ártatlan kis fejet vágott. Mi tudtuk, hogy ő lesz a mi kiskutyánk, mert olyan kis nyugis, meg hát mindegyikünknél ücsörgött jó ideig.
A következő hetekben megkaptuk, hogy minek nekünk kutya? Őszintén szólva, mostanság átértékeltem a kapcsolataimat, azt, hogy mibe, mennyit tettem bele, hogy folyton mindenkinek ugrottunk, mentem, nem mondtam nemet. Van elég sok gondom, nincs kedvem még ezzel is foglalkozni. Úgyhogy mindenkit leosztottam, nem is bánom, kicsit helyre lett téve a rokonság. Aztán mindenki a saját háza táján seperjen ( erről majd egy másik posztban) Szóval a kis kitérő után azon gondolkoztunk mi legyen a neve új kutyusunknak. Valamiért az volt bennünk, hogy lehetne P betűs ( Bűbájos boszorkák - ebből már kettő megvan), de Avar, Nokedli, Nádor, Nándi, Zserbó, Ribizli nevek is versenyben voltak, végül a férjem nővére mesélte, hogy a szomszédjuk vizslája Palika, ha valami rosszat csinál Pááál. Nekünk ez annyira megtetszett, hogy nem tudtunk elvonatkoztatni Palikától.
Szóval Palika június végén érkezett - június 25-én - érkezett meg hozzánk. Már stresszben voltam, hogy Prézli mit szól majd hozzá, mert ő azért nagy kedvenc volt itthon és nem tudtuk, mit hoz ki belőle. Sok mindent olvastam persze, de a helyzet hozta magával. A férjem kitalálta, hogy a Palikának vett ágyikóban mutassuk be Prézlinek az új társát. Ő persze szagolgatta, meglepődve figyelte, de sokkal jobban alakult minden, mint képzeltem. A délután ismerkedéssel telt. Prézli mindenhova követte, alig tudott lenyugodni, de nem szóltunk neki, mert szüksége volt rá, hogy ő is megszokja.
Palika első éjszaka nem hagyott minket aludni. Nálunk a kutyusok bejöhetnek a házba is, így meg kell szoknia, hogy benn nem pisilhet. Prézli hamar megtanulta, hogyan tudja jelezni (persze voltak balesetek), de egy idő után nagyon flottul ment. Palikával újra kezdődött minden. Viszont mi nem sokat aludtunk az utóbbi egy hétben, mert éjjel többször kellett pisilni vinnünk, de kezd rájönni a dolgokra. Bepisilés nem sokszor volt, kakilás pláne. Egyszer véletlenségből.
A két vizsla mostanra már elég szépen elfogadta egymást, Prézli is bátrabban engedi magához közelebb. Palika meghazudtolta ártatlan kinézetét, mert egy igazi izgőmozgó rosszcsont. Aki itt lenne, nem hallana mást, mint "Palika nem szabad" "Pali ne vidd el a papucsom" "Pali fúj"
Prézli egyébként szerintem még büszke is, hogy tudja a rendet, a szabályokat, míg Palika csak sodródik az árral és igyekszik tanulni, de még kis kajla. Az udvaron nagyon szeret szaladgálni. Prézli egyáltalán nem támadja, ha Palika eszik, sőt türelmesen megvárja. El vagyok képedve, hogy Prézli mennyire nyugodt, mennyire kedvesen és higgadtan fogadta Palikát. Büszke is vagyok rá.
Úgyhogy Palika lassan két hete lakik velünk, igen, újrakezdtük az egészet, tanítás, stb, de élvezzük, jókat nevetünk és legalább a két kutyus is szuperül tud együtt játszani.
AH magazinban megtalálhatjátok, amit a fajtáról írtam nemrégiben.
Később még biztos olvashattok a 2P -ről, Prézliről és Palikáról.
Szép hetet
📸Instagram: @estheer_92
📧Email: mindiglegyboldog1@gmail.com
