"A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret téged saját magánál."
(Josh Billings)
Ismét eljött április 20-a. Két évvel ezelőtt látta meg a napvilágot, Prézli a magyar vizsla.
Igen, igen, ma van a születésnapja a kutyánknak, s bár csak júniustól él velünk, a szülinapját azért megünnepeljük :)
Tudom, tudom.... már rengetegszer mondtam mennyire imádom a kutyákat, s mennyire a szívemen viselem a sorsukat, meghatnak azok a történetek, amiket olvasok az interneten. Igazából gyerekként már a kutyák szerelmese voltam, ez pedig a mai napig nem változott.
Szóval Prézlike a költözésünk napján érkezett, 2019 nyarán. Azóta két év telt el, a születésnapja pedig pont a mai napon, azaz április 20-a van.
Prézli nélkül el sem tudnánk képzelni a napjainkat. Annyira összenőttünk, hogy sokszor azon kell gondolkozni, hogyan tudjuk a programjainkat szervezni, ne maradjon olyan sokáig egyedül a kutya. Ha tíz percre megyünk el, ugyanúgy tud örülni nekünk, mintha három órára.
Szeret henyélni, futkározni, bújócskázni, de imádja a hasát, legfőképpen azokért az ételekért kuncsorog, amiket mi eszünk. (Természetesen nem mindennel kínáljuk meg).
A legjobban persze azt szereti, ha itthon vagyunk és együtt tudunk játszani, pihenni. Folyton a nyomunkban van, olyan mint egy matrica. Mondjuk el se tudnám már képzelni, hogy ne legyen mindig a nyomomban.
A tudat sokat jelent, hogy itt van, sokszor a kedvetlenebb pillanataimban vidámságra derít vagy csak jó, ha megsimogathatom.
Annyira ismeri minden rezdülésünket, hanglejtésünket, így ha kicsit idegesebb vagyok és szólok, ő az asztal alól figyel. Durva, hogy mennyi mindenre figyelmeztet Ő, mint kutya.
Sokan mondják, hogy de ő csak egy kutya, egy állat. Valójában igen, de sokkal többet ad, sokkal többet tanít és úgy szeret, ahogy vagyok. Nem kéri, hogy változzak vagy legyek ilyen-olyan, kitörő örömmel jön elém és hozza a játékait, hogy üdvözöljön. Reggel pedig azt, hogy végre felébredjünk.
Prézli nélkül el sem tudnánk képzelni a napjainkat. Annyira összenőttünk, hogy sokszor azon kell gondolkozni, hogyan tudjuk a programjainkat szervezni, ne maradjon olyan sokáig egyedül a kutya. Ha tíz percre megyünk el, ugyanúgy tud örülni nekünk, mintha három órára.
Szeret henyélni, futkározni, bújócskázni, de imádja a hasát, legfőképpen azokért az ételekért kuncsorog, amiket mi eszünk. (Természetesen nem mindennel kínáljuk meg).
A legjobban persze azt szereti, ha itthon vagyunk és együtt tudunk játszani, pihenni. Folyton a nyomunkban van, olyan mint egy matrica. Mondjuk el se tudnám már képzelni, hogy ne legyen mindig a nyomomban.
A tudat sokat jelent, hogy itt van, sokszor a kedvetlenebb pillanataimban vidámságra derít vagy csak jó, ha megsimogathatom.
Annyira ismeri minden rezdülésünket, hanglejtésünket, így ha kicsit idegesebb vagyok és szólok, ő az asztal alól figyel. Durva, hogy mennyi mindenre figyelmeztet Ő, mint kutya.
Sokan mondják, hogy de ő csak egy kutya, egy állat. Valójában igen, de sokkal többet ad, sokkal többet tanít és úgy szeret, ahogy vagyok. Nem kéri, hogy változzak vagy legyek ilyen-olyan, kitörő örömmel jön elém és hozza a játékait, hogy üdvözöljön. Reggel pedig azt, hogy végre felébredjünk.
Már volt pár kutyám, mindegyik más karakterű volt.
Artúr a német juhász kicsit komolyabb, nagyon együtt érző, vigasztaló. Koma, a skót juhász, odaadó, jámbor, II. Artúr játékos, kedves, míg Prézli inkább bohókás, kajla, játékos, azonban sokszor határozott, komoly is.
Artúr a német juhász kicsit komolyabb, nagyon együtt érző, vigasztaló. Koma, a skót juhász, odaadó, jámbor, II. Artúr játékos, kedves, míg Prézli inkább bohókás, kajla, játékos, azonban sokszor határozott, komoly is.
Remélem Prézli nagyon sokáig lesz velünk és hosszú évekig fog bennünket boldogítani.
E.
